epistola (fragmentum)

id. Pieter Breughel tiszteletére

...igazi karnevál jelmezbál farsangi

bál volt a ruhatár tömve fogasra dobva

minden gondolat dübörögve szólt a zene

a pincérek izzadtan hordták körbe a bort

a pezsgőt a sört a port felverve táncolt a

vihogó tömeg rezgőn járt kezük lábuk

faruk szállt a konfetti meg színes

szalagok eldurrant pár lufi néhány puki

vitte a forgó szél a számla meg csak

dagadt

dagadt úr és vagy százkilós Venus

forgott tekergett almával kezében

Laokoon  csörgött a cassa egy Dazsbog

hasa rezgett homlokán kicsapott a só

oчень  хорошo ordította meg beautiful

habzik ömlik aranyló lé hátul a konyha

mélyén zsíros fazekak közt aludt a

mosogató a szakács kockás fenekébe

törölte izzadó tenyerét és kavart unottan

egyedül ültem

az esztrádon a dobos mellén kivillant a

szőr elszakadt egy húr sir! még egy kört

suhant a pincér sárga fény pásztázta a

plafont összefont karral figyelt a chef

mondom farsangi bál volt lábam taktust

vert a zene ráfolyt a falra körbe két

görbe hangjegy a sarokba ragadt elakadt

valaki torkán a szálka és akkor tust

húzott a kar vetélkedni indult

a maszka

és az újra dobbanó zenére rángva vonult

a termen sok páva két szőke vonatozott

körbe mögötte egy öreg beöltözve árva

Huckleberrynek kis kopasz Nérónak és

jöttek akik indiánnak Lajosnak vagy

tizenhatnak és rángott Attila az ostorával

Cézár két vigyorgó rabszolgával

csörgött a lánc ránc rángott egy banya

arcán vasorral ringó kerek farral

vonult

vihog a tömeg tapsra csapta karját látva

Persephonét Delilát Püthiát Canossát a

szerelmét feledő Júlia cigarettázó kurva

terrorista kezében bomba kopott unott

nimfa szakadt ruhában a kínai császár

Napóleon és Ikarus törött szárnnyal

uria és egy bús képű lovag öreg

Esmeraldával ügyvéd szemét bekötve

lusta Iustitia egy rendőr egy bíró

űzzük a telet

űzzük a telet ezüstben aranyban

rakkban fátyolban és jött bundában a

farkas és Piroska fél lábán ugrált az

ólomkatona Seherezádé Aladinnal cár

atyuska egy víg kefebajszossal és csókot

adott Dianának egy herceg Ádám és Éva

Léda hattyúval hóna alatt és táncolt a

tömeg hullámzott rángott mondom bál

volt farsang már csak én csak én

ültem egyedül

és néztem az ütemre rángó Júdást cipelte

kopott keresztjét angyalnak öltözött lány

lágy hastáncba kezdett két clown kacagó

álarcán vörös könnycsepp és királyok

állatok mind mind forgott vonatozott

rángott a terem morgott a zene s elém

lépett hátán lazán átvetett kaszával a

Halál gyere gyere velem kért és én

nevettem míg ő belém karolva a sor

végére vezetett

a terem hajnalra kiürült...